A mi utazásunk Sierra Leonébe

Sierra Leone utazás és más fontos dolgok

Sokat álmodoztam már róla. Egy Magyarországnál kisebb ország, amit három tartomány, egy község és két körzet alkot. Tagja az Afrikai Uniónak. A 19. században felszabadított, a rabszolgák hazájaként alapított országban manapság sajnálatos módon a szegénység béklyózza meg a népet. A volt rabszolgák földje, ironikus módon a fővárosának neve éppen Freetown lett, azaz a szabadság városa. Gyönyörű. Sokat látott és szenvedett vidék. Amióta a nagybátyám mesélt róla, állandóan az jár a fejemben, hogy egy Sierra Leone utazás mennyire jót tenne a kedélyállapotomnak.

Lassan már három hónapja vagyok magam alatt. Mióta meghalt a nagyapám nem tudok magammal mit kezdeni. Nem tudtam lelkesedni semmi iránt, mielőtt a nagybátyám haza nem érkezett és nem mesélt nekem Sierra Leone utazásáról. Ennek egy hónapja. Azóta minden egyes éjjel egy Sierra Leone utazásról álmodom.

Nem tudok mit csinálni. Alig tudok róla valamit és mégis úgy érzem, mintha már ismerném. A hegyeit, a síkságait, a folyóit… Állandóan a szemem előtt látom. Pont olyan formában, ahogy a nagybátyám mesélt róla. Néha már úgy érzem, hogy kezdek megőrülni, annyira vágyom rá, hogy a tulajdon szememmel láthassam. Egy Sierra Leone utazás biztosan megváltoztatná az életemet.

Sierra Leone utazás megvalósulása

Hetek teltek el, mire újra láthattam a nagybátyámat, Ádámot. Valószínűleg összebeszélhetett a szüleimmel, mert legnagyobb meglepetésemre, magával hívott a következő utazására. Ilyen még soha nem fordult elő kis családom történetében. Az örök agglegény Ádám, aki mindeddig egyetlenegy alkalommal sem volt hajlandó senkit elvinni magával az utazásaira a volt mennyasszonyán kívül…

A volt mennyasszonya amúgy egy tévedés volt. Érdekes, hogy mióta vége lett a románcnak, azóta a családom mindegyik tagja valamiért úgy emlékszik vissza, hogy ő „Megmondta előre” és a „Hölgynek még a szeme sem állt jól”. Természetesen, mivel én vagyok a legfiatalabb, ezért az én memóriám működik valószínűleg a legjobban mind az ötünké közül, ezért teljes magabiztossággal állíthatom, hogy én voltam az egyetlen, aki megmondta előre. A csaj pedig tényleg bandzsa volt, de ez nem szolgálhat mentségként arra, hogy félrekacsintgatott még az őrült mértékben szerelmes nagybátyám mellett is.

Szinte hihetetlennek tűnt, hogy épp most éppen velem tesz kivételt, de nem volt időm ezen gondolkodni. Sürgetett, hogy mielőbb adjak neki választ, mert különben elvisz magával valaki mást. Gyorsan beleegyezésemet adtam a dologhoz, ő pedig megnyugtatott afelől, hogy a szüleim engedélyét már ezt megelőzően kikérte és megkapta, úgyhogy tényleg teljesen rajtam állt a döntés. Hogyan is mondhattam volna nemet?

Aznap éjjel szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Persze az sem segített, hogy apám horkolása két falon át is elért hozzám, de máskor ez nem szokott megakadályozni a durmolásomban, szóval nem is értettem a dolgot. Aztán rájöttem, hogy már megint a Sierra Leone utazás jár a fejemben. Egy hetem volt hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy hamarosan ott lehetek és még repülővel is fogok utazni. Ahogy közeledett az indulás napja, úgy lettem egyre lelkesebb. Azt gondoltam a nagyapám is biztosan örülne ennek az utazásnak. Elvégre Afrika-kutató volt. Mindig azt szerette volna, ha valaki az unokái közül is a nyomdokába lépne. Én pedig egyre biztosabban éreztem, hogy az a bizonyos unoka… Én leszek

Sierra Leone utazás és bonyodalmak

Álmomban minden simán ment, de a valóság, mint mindannyian sejthetitek… Gyakran meghazudtolja a képzeletet. A lényeg a lényeg, hogy azért egy-két nehézségünk nekünk is akadt a Sierra Leone utazás során. Ezeket most mind meg is osztom veletek gyorsan.

Tehát. Minden olajozottan ment, mindaddig amíg:

  • El nem veszítettük a bőröndjeinket a reptéren
    A nagybátyám elmondása szerint ilyen a húszévnyi rendszeres utazásai alatt még egyszer sem fordult elő vele.
  • Össze nem futottunk a nagybátyám volt mennyasszonyával…
    Akiről kiderült, hogy még mindig bandzsa és újfent mennyasszony lett, csak értelemszerűen valaki másé. Igazán megsajnáltam a pasast, aki most majd holtomiglan-holtodiglan Renáta szemeinek kereszttüzében fog égni. Az égést mondjuk már most elkezdte. A kopasz feje úgy tűnt, hogy nem viselte igazán jól az afrikai napot, a naptej fogalmát meg még rákérdezés alapján sem ismerte.
  • Lekéstük a gépünket, ami hazavitt volna
    A nagybátyám elmondása szerint ilyen a húszévnyi rendszeres utazásai alatt még egyszer sem fordult elő vele. Úgy tűnik, sok szerencsét hoztam neki. Mikor ezt a gondolatot vele is megosztottam, megfenyegetett, hogy soha többé nem visz magával sehova.
  • Egy nő annyira belezúgott (első látásra) a nagybátyámba, hogy a világért sem akarta elengedni a kezét, később pedig Ádám lábába csimpaszkodva próbálta megakadályozni a távozásunkat.
    Sajnos annyira nevettem, hogy nem tudtam igazán segíteni Ádámnak a hölgy igencsak hatékony, vendégmarasztaló akciójának kivédésében.

A sok nehézség ellenére azért végül szerencsésen hazaértünk. Otthon pedig kiderült, hogy a nagybátyám sem maradt teljesen közömbös a csimpaszkodó hölgy iránt neki is támadtak érzései, szóval úgy tűnik jövőre újfent magával visz egy Sierra Leone utazásra.

Gyanítom, hogy esküvő lesz a vége.